Szakdolgozatok
Színelméleti gyakorlatok számítógép segítségével
- szakdolgozat
Vannak emberek, akik a színeket úgy látják és érzékelik, mint azok a zenészek, akiknek abszolút hallásuk van. Látom munkáikon és rajongásukon a harmonikus színek szeretetét, és az élvezetet, amikor vásznon egymásnak feszülnek az ellentétes akaratú színek.
Én a színek „hangzatainak” sokáig csak szemlélője voltam, azon azonban mindig gondolkoztam -minden a megismerésre irányuló tett nélkül-, hogy vajon a halláshoz hasonlóan, meg lehet-e tanulni, a színek csodálatát. Lehet-e tanulni az élvezetet?Az iskolában tanítással eltöltött évek alatt azt tapasztaltam, hogy amíg a gyerekek a zenei ízlésüket tanulják szüleiktől és társaiktól, és évről évre, hétről hétre más zenei környezetben élhetik életüket, addig az épített környezet színei, amelyek körül veszik őket, szinte állandóak, és a természetben bekövetkező átalakulásokra is csak akkor figyelnek fel, ha viszonylag rövid idő alatt és nagy változás következik be.
A választ természetesen tudom, hiszen azok a tanáraim és az e tárgykörben írott könyvek mind bizonyították, hogy lehet tanulni a színek élvezetét. Már csak a “hogyan?” kérdésre kell a választ megtalálnom.Ma, akarva-akaratlanul, az életünk egy része az informatika, számítástechnika körül forog. Kitölti vagy rabolja (kinek melyik megfogalmazás a szimpatikus) a környezetünk megismerésére szánt időnk egy részét. Létrehozott egy új valóságot és ha ezt még virtuálisnak (látszólagos, csak a számítógépen létező) mondjuk is, gyermekeink ebbe a furcsa világba születtek bele.
Szakdolgozatomban ezt az „új világot” fogom felhasználni, és bizonyítani, hogy a színes papír, festék, ecset valósága mellett itt is lehet feladatokon keresztül élvezni a pusztán színek nyújtotta valóságot, és azt, hogy ez nem csupán látszólagos, hanem valódi színélményt is adhat.
Védekezésül: távol álljon tőlem, hogy az eszközhasználat teljes mellőzésére buzdítsak bárkit is. A valóságos anyag továbbra is fontosabb számomra, mint a számítógép kínálta valóság. Ám egyre többször hangzik fel a tanóráimon: Tanár úr, de hát ezt ‘fotoshop’-ban egyszerűen el lehet készíteni. A válasz: Tessék, akkor készítsd el! A tanulók egy része a természetes eszközhasználat varázslatos képességével nyúl az új eszközhöz és készít valamit. A másik része visszariad, mert az említett program minden 2 dimenziós vizuális problémára kínál megoldást, tehát bonyolult, mint egy repülőgép műszerfala.
Az általam írt program néhány egyszerűen használható virtuális eszközt kínál fel arra, hogy a tanulók gyorsan alakíthassanak ki absztrakt színfelületeket, csak a színek kölcsönhatására figyelve. Nem kellenek a bonyolult programhasználati ismeretek. Sokat gondolkoztam azon, hogy ha szigorú szabályok közé szorítom a gyakorlatokat, nem gátolom-e a kreativitást? Úgy gondolom, hogy a tanulók sokkal jobban elfogadják a számítógép által felállított korlátokat, és ha bosszantani kezdik őket, akkor keresnek egy másik eszközt a megvalósításra.
A tanárok könnyedén beilleszthetik a színelméleti órák menetébe az önálló munkát, és a frontális óravezetést is támogatja. A virtuális eszköz által létrehozott alkotás a fény által érzékelhető valóság, ami talán nem is különbözik nagyon a festmény megérinthető anyagától.